A papagájok és hörcsögök otthonában
Velkei Szabolcs:
Ki-be pakolunk:
Pihenés:
Játék együtt:
Kedves Gabi!
Küldök pár videó linket. Ha gond lenne a lejátszással, akkor az ffmpeg codecet kell letölteni (vagy a vlc videólejátszót)
Itt egy régebbi arról, hogy hogyan játszik a játékaival. Azóta kicsit változott a kalitkája, a tükröt kivettük, mert kevesebbet foglalkozott velünk, azóta sokkal inkább az emberek felé fordul. Betettünk viszont színes bébijátékokat Azokkal is szeret csörömpölni. Természetesen az etalon a csengő. Ezt nem csak játékra használja, hanem belebújik, mintha egy sapkát venne fel, és a csöngő szélével vakargattatja a feje azon részét, amit semmivel nem ér el. :)
http://synaptic.hu/video/arthur3.avi
Egy másik: a napi rutin. 3 napja kezdtem el, hogy nem csak kiveszem, és a kalitkán kívül etetem, hanem bevonom a napi tevékenységbe is. Ilyenkor már nem kap közbe fürtös kölest enni, csak előtte, amikor kiveszem. Ilyenkor már annyira eltávolodunk a kalitkától, hogy adott esetben nincs is rálátása, most már ez sem zavarja. (Átmegyünk vele másik szobába is néha.) Ilyenkor a vállamon eltölt 30-40 percet. Onnan tudom, hogy nem akar elrepülni, hogy általában 1-2 perc után elkezdi rajtam a tollrendezgetés szertartást. Ha végeztünk, utána kap ismét jutalmat, és visszaengedem a kalitkába. Nem is mindig akar visszamenni egyből, ez jó. :)
A kezemet még csak ülőrúdként hajlandó használni, egyébként még nem szerette meg teljesen, például nem tudnám vakargatni az ujjaimmal, pedig a vakargatást szereti. Ellenben a fejem-arcom ellen semmi kifogása nincs, oda dörgölődzik, nem húzódik el. Azt hiszem még eltelik legalább 2-3 hét, mire megbízik annyira a kezemben, hogy megengedi, hogy piszkáljam, vakargassam, simogassam. Ezt egyenlőre nem is erőltetem. Mindössze annyit teszek, hogy a fürtös kölest egyre mélyebben az ujjaim közé teszem, hogy csak úgy tudja kivenni, hogy közben hozzáér a csőrével és a pofijával az ujjaimhoz.
Munka közben a gép előtt:
http://synaptic.hu/video/arthur7.avi
Daney:
Hihetetlen mennyire édes ez a kismadár! Annyira megbarátkoztunk már, hogy ha benyújtom a kisujjam, kis idő múlva rászáll és az orromhoz dugja a csőrét. Sőt, már odáig jutottunk, hogy mikor betettem neki az etetőt, rászállt a kezemre és szépen kisétált rajta a kalitkából. De nem kezdett el ész nélkül röpködni ahogy vártam, hanem össze-vissza mászkált rajtam, végül a fejem tetején kötött ki. Aztán gondolt egyet és felderítette a szobát: felszállt a gázcsőre, ami a legmagasabb pont a szobában és onnan figyelte a dolgokat. Még röpködött keveset aztán visszaült. Ekkor odatettem a kezem és gond nélkül ráugrott, majd visszatettem a kalitkába. Kis idő múlva már az igazak álmát aludta. Ez volt tegnap este! :) Pedig ezt a foglalkozást csak a jövő héten gondoltam elkezdeni vele, de a kis csibész megelőzött. Nagyon bátor és végtelenül kedves madár, nagyon hálásak vagyunk Neked érte.